Dr. Gáspár Levente

“Cherchez la femme”, azaz keresd a nőt! 2000-ben szakvizsgáztam sebészetből, és rögtön a vizsga utáni első műtéteknél a műtősnő tette fel a kérdést, hogy  “mi lesz a következő szakvizsga? nem akarsz te plasztikai sebész lenni? Olyan szépen bánsz, dolgozol a szövetekkel”. Ott és akkor bevillant, hogy végül is addig egész életemben valahol tudat alatt erre készültem. Már középiskolás koromban rengeteget rajzoltam, és az egyetemi évek alatt is bejártam diákkörösként a plasztikai sebész kollégához, barátaim emlékeztettek rá, hogy mindig arról beszéltem, hogy én egyszer plasztikai sebész szeretnék lenni. Így aztán ösztönösen azt válaszoltam: IGEN, miért ne? Mindig is törekedtem az esztétikára, arra hogy a lehető legfinomabban bánjak a szövetekkel, a lehető “legszövődménymentesebben” operáljak, és onnantól kezdve elindultam ezen a gyönyörű úton, elkezdtem foglalkozni ezzel a szakmával. Tehát végülis egy hölgy indított el “a hölgyekkel való foglalkozás útján”. Jómagam mindig egy kicsikét másképpen álltam a dologhoz, célom minden beavatkozás esetén csak az, hogy  biztonságosan és a páciensek elégedettségéért tudjak dolgozni. A biztonság az a testre vonatkozik, ami azt jelenti, hogy teljesen egészséges embert operálunk és a műtét után is teljesen egészségesen kell hogy “gyógyuljon” a páciens. Az elégedettség pedig a lélekről szól, ami azt jelenti, hogy időt-figyelmet kell szenteljünk a páciens megismerésére. Mi az amit ő szeretne, reális-e, megvalósítható-e az elképzelése, valamint megvalósítás esetén elégedett lesz-e a műtét eredményével. Ha valakit megismer az ember, és úgy látja, hogy az amit a páciens szeretne megvalósítható, és azt a páciens el tudja fogadni, akkor ez elégedettséget jelent majd számára, önbizalom emelkedést okoz nála, és ez váltja ki azt a reakciót, ami a munkánk valódi esszenciája.

A pubertás során, amikor a testünk úgymond felnőtté érik, átmegyünk a nemi érés LELKI útján is. Amikor a test fejlődése befejeződik, az még nem jelenti azt, hogy a nő vagy a férfi testképünk is kialakul bennünk. Ez kb. 18 éves korunk körül formálódik, ilyenkor válik az ember testtudatossá, olyanná amilyennek el tudja képzelni magát. Ha ezt a belső testképet kellő kommunikációval a felszínre tudom hozni, meg tudom ismerni, akkor ennek a belső képnek a  - mások számára is láthatóvá tételével - külső tükörben való megjelenítésével kialakul a belső és a külső harmóniája és ez hozza meg azt a bizonyos pozitív önbizalmat.

Hála Istennek kevesebben, mint régen. Ha az ember már elég régóta dolgozik, nagyjából kialakul egy hitvallás ami a pácienseken keresztül elterjed. Tehát hozzám kevesen jönnek olyan extrém kéréssel, hogy 800-1000 köbcentis ciciket csináljak, mert tudják, hogy úgysem csinálom meg. Az előző kérdésre adott válaszomból kiderül, hogy jómagam hogyan gondolkodom. Irreális elvárások lehetnek például azzal kapcsolatban is, ha az ember nincs tisztában a saját szöveti adottságaival. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy mindannyian asszimetrikusak vagyunk. Ezt nekünk a konzultáció során - részletesen, precízen megtervezve a műtétet - el kell mondanunk. Elemeznünk kell, hogy a testalkati arányok milyenek-, milyen a váll, a mellkas, a mell adottsága, a kötőszöveti viszony, az izom, a mirigy, a csontos és porcos bordaváz-, mert ugye erre építkezünk, ezekkel a szövetekkel dolgozunk. Nálunk a leggyakoribb beavatkozás a mellplasztika, s ennek kapcsán rengeteg szövet együtthatásából áll össze a 3 dimenziós kép. Ha ezt az ember korrektül elmondja előre, az irreális elvárást ki lehet szűrni, vagy reálissá lehet tenni. Fontos, hogy a pácienssel végig együtt működjünk ezen az úton.

Természetesen. Én azt gondolom, hogy az egyik alapvető minősítése a plasztikai sebész munkájának, hogy megoperál-e mindenkit, vagy csak szakmailag indokolt esetben végzi el a beavatkozást. Ez a szakma csak arról szabad, hogy szóljon, hogy mi a páciens érdeke. Ha bármilyen műtét előtti betegség, vagy olyan nem várt esemény közbejön, ami a műtét halasztását teszi szükségessé, akkor el kell halasztanunk vagy le kell mondanunk a beavatkozást. Rizikót vállalni nincs értelme. Fontos hangsúlyozni, hogy csak a reális testképpel rendelkező pácienst szabad megoperálni. Elmondható, hogy Ön nagyrészt mellplasztikákat végez, mondjuk 90%ban, ez a specialitása.  Így van, valahogy úgy alakult az életem, hogy rengeteg melles páciens jött, jön és amilyen műtétet végez az ember, olyan típusú beavatkozások érkeznek a szájhagyomány útján terjedő referencia alapján, úgyhogy én gyakorlatilag szinte kizárólag cicikkel foglalkozom. Emellett természetesen szemhéjplasztikát, fülplasztikát, ajaktöltéseket, hasplasztikát, zsírszívást, valamint rengeteg kisajak plasztikát végzek, de a fő tevékenységi köröm az a mellnagyobbítás.

Aki ismer, vagy hallott rólam, azt tudja, hogy szokták mondani, hogy a Gáspár doktor egy picit  “harapós” doktor, de ez a “harapósság” jószándékú és mindig a páciens érdekében történik. A műtét sikere a három “munkafolyamaton” múlik:  1. Van egy műtét előtti konzultáció, tervezés, tájékoztatás, ahol mindent elmondunk, részletesen átbeszélünk, megtervezünk. Ezek után ha bármi kérdés van akkor engem bármikor fel lehet hívni és egyeztetünk, újra átbeszéljük. Ezt követően jön egy alapos kivizsgálás, és ha egészséges a páciens, és lelkileg is készen áll a műtétre, akkor mehetünk a műtőbe. 2. A második fázis maga a műtét. A műtétnél, amit lehet mindent elkövetünk, hogy a kötőszöveti- és egyéni adottságokhoz mérten elérjük a lehető legjobb eredményt.  3. A harmadik munkafázis pedig a műtét utáni időszak. Ez már igazából nem az orvoson múlik, hanem a páciens hétköznapi életén, a szervezete testi-lelki reakcióin! Fontos hangsúlyozni, hogy a mellplasztika, a mellnagyobbítás után nincs akkora fájdalom, ami kordában tartaná a cselekedeteket. Érez a páciens izomlázszerű feszülést, de ezt hamar megszokja, így nincs az az érzés a fejében, hogy én megvagyok operálva, vigyáznom kell a cicikre. Nagyon fontos, hogy - pláne a mai internet uralta világban - kell egy szakmai kapaszkodót adni, egy korrekt utat mutatni, amit sokszor határozottan kell képviselni. Miért? Mert a hölgyek sajnos sok esetben kicsit lazábban veszik ezt az időszakot és onnantól kezdve, hogy lazábban veszik, nem biztos, hogy azt az eredményt tudjuk elérni, mint amit megcéloztunk. Ebben én egy kicsit szigorúbb vagyok az átlagnál. Pontosan azért, mert az a célom, hogy ha megérkezünk a műtét után a teljes gyógyuláshoz, akkor az eredmény a lehető legjobb legyen, olyan amit az adottságokból maximálisan ki lehet hozni.

Igen, nős vagyok, három gyermek boldog édesapja. A legnagyobb gyermekem, a nagylányom 24 éves, pszichológus, a kisebbik lányom 21 éves, gazdálkodás és menedzsmentre jár a Corvinusra, és a kicsi fiam 8 éves, ő pedig harmadikos általános iskolás, úgyhogy boldog, békés, gyönyörű családban élek. 

Azt szoktam mondani, hogy hogyan vállalnám el egy idegen ember műtétét hitelesen, hogyha a saját családtagomat nem én operálnám. Így ha bárki a szűkebb, vagy távolabbi családomon-, baráti körön belül műtétet szeretne, azt csak és kizárólag én végzem el.