Dr. Kovács András

Én szeretek ezzel foglalkozni. Szeretem azt, ha az emberek kicsit jobb önbizalommal távoznak, szeretem azt, ha az életüket egy picit teljesebbé tudom azáltal tenni, hogy amikor belenéznek a tükörbe, egy jobb önmaguk mosolyog vissza. Szeretem azt, hogy meg tudnak keresni a problémáikkal, és látom azt, hogy nekik ez fontos. Ha elvégzem azt a beavatkozást, amit én is jónak ítélek, akkor tudom, hogy sokkal jobban fogják magukat érezni hosszú távon. Ha irreális az elképzelés, azt természetesen nem teljesítem. A plasztikai sebészet nem csak orr, cici és száj,  amit az emberek gondolnak, mert a legtöbbször ez az első, amire asszociálnak. A plasztikai sebészethez szigorú értelemben minden hozzá tartozik, ami kültakarót érintő elváltozás. Nekünk kell megoldani, ha van valamilyen anyaghiány, pl.kutyaharapás, leszakadt fül, vagy tumoreltávolítás után visszamaradt szövethiány..  Igazából a plasztikai sebészet azért szép, mert valahol kell egy kreatív képesség fejben, hogy az ember el tudja képzelni azt, hogy mi az, amit szeretne megvalósítani. Nincs az, hogy ha valamit csinálsz és nem jó, akkor van egy könnyen korrigálható második lehetőség. Vagy elsőre megcsinálunk valamit jól és szépen, vagy ha nem úgy sikerül, akkor ott aztán kínkeserves a remodelláció. Kilencedik éve dolgozok a plasztikai sebészeti osztályon, mint plasztikai sebész, és nagyon bonyolult, amikor esetlegesen hozzá nem értő kezek után kell "takarítani". A korrekció az egy iszonyatosan nagy kihívás szerintem.

Igen. Ha valaki túl van botoxolva, vagy aszimmetrikus dózist kapott, azt látom. Ha valaki rossz helyre és rossz mennyiségben kapott hyaluronsavat, azt látom. Az arc műtéti beavatkozásait szintén.  Egy idő után rá áll az ember szeme, de nyilván ami rontott, vagy túlzó,  könnyebb észrevenni. Ha valaki mondjuk úgy dolgozik, mint én, akkor azt nem biztos, hogy észreveszem, hiszen lehet természetes , javító hatást elérni, a fent említett hibák nélkül,  ami szerintem az arany középút. 

Én szerintem másképp gondolkodok egy kicsit, mint a legtöbb kolléga,  tisztelet a kivételnek. Sokan mindent el, és bevállalnak. Ez nem feltétlenül pozitív, mert a páciens kérése nem mindig szolgálja annak érdekeit hosszú távon. Ezt fel kell ismerni.  Én tudok nemet mondani, ami véleményem szerint jó dolog. Nem vállalok el olyan beavatkozásokat, ami szerintem nem lenne "esztétikus" , habár tudom ez relatív és mindenkinél mást jelent.  Volt már olyan,  hogy a legelején kisebb vita alakult ki emiatt,  de szerencsére győzött a józan ész, és a pozitív páciens vezetés.   Személy szerint szeretem azt a vonalat képviselni, hogy ha innen valaki távozik, annak látványosan jobb legyen a megjelenése,  de a környezet csak találgasson, vajon mitől jobb az összkép. Pl. valami más, más a ruhád, vagy fodrásznál voltál, vagy kipihented magad?  Én szeretek a természetesség tükrében rekreálni valamit, az idő vasfogának a harapását picit visszapörgetni, de nem úgy, hogy leblokkolok, átformálok mindent. Szerintem ez egy nagyon érdekes dolog: megmaradni azokon a határokon belül, amit az utcán járó emberek nem feltétlenül vesznek észre. Nem mondják azt, hogy ez biztos, hogy plasztikázva van. És ez szerintem a jó vonal, amikor valaki meg tudja találni az egyensúlyt a kettő között.

Az összes.  De talán az, hogy jelölt egy páciensem a Szentgyörgyi Albert Orvosi díjra. Egy nagyon kedves női páciensem volt, akinek már négyszer operálták a mellét mások más helyen, és valahogy nemhogy jobbra, de egyre aszimmetrikusabbra sikerült, ami őt borzasztóan zavarta. Ez azért emlékezetes, mert ugyan nem volt egyszerű, de nem gondoltam volna akkora horderejűnek, amekkorát a páciensnek jelentett. Sokkal rosszabb dolgokat is formáltam már át, amiért kevesebb volt a köszönet, és ez egy igazán kedves és nagyon megtisztelő gesztus volt a hölgytől. Azért emlékezetes, mert neki tényleg az egész életét megváltoztatta olyan szinten pozitív irányba, hogy utána az egy évig tartó kontrollok során minden alkalommal sugárzott rajta a boldogság. Az, hogy nekem mit jelent a nagy dolog ,és mit a páciens számára, teljesen különböző. Lehet, hogy egy számomra apróságnak tűnő dologtól is valaki olyan boldog lehet, hogy  madarat lehetne vele fogatni.

Szerintem nagyon fontos, hogy az ember tudja azt, hogy jól csinálja, amit csinál, és ennek a legjobb megmondója a páciens, és a páciens környezete.

Kétfelé bontanám. Van az esztétika és van a rekonstrukció. Nagyon szeretem a kiterjedt arctumorok műtéti megoldását. Kihívás és fejtörés, ha valaki  egy nagyobb tumorral eljön, és attól meg kell szabadítani. Ez azt jelenti, hogy a környező szövetekből veszel úgy bőrt, hogy a tumor helyén lévő hiányt be tudd fedni. Ez egy igazi puzzle, egy origami, hol vágjál, mennyit vágjál. Nincs olyan, hogy újra csinálod, nincs olyan, hogy hopp, ez kevés lett. Az arcon lévő elváltozásokat saját bőrrel  pótolni, annak tervezése és kivitelezése nehéz. Ezeket nagyon szeretem, ha valamit ki kellene emelnem.  Esztétikában összességében mindent szeretek csinálni. Lényeg a változatosság. Ami érdekes szokott lenni: a szálazás. A hatás itt lassan, egy két hónap után látszik csak,  szemben a botox hyaluron 1-2 hetével. És kellemetlen lehet 2 hétig a fogak helyezkedése, ha COG szálakat használunk. Ezt nagyon-nagyon át kell venni a beteggel, hogy megértse azt, hogy jó lesz az eredmény, de ki kell várni a megfelelő időt. Itt a tiszta, korrekt kommunikáció a fontos.

Ha másik oldalról közelítés meg, nekem kicsit talán könnyebb lenne választanom, mert van egy "reálisabb rálátásom" a szakmára, hogy ki miben jó. Például én kihez mennék és milyen beavatkozásra, és kihez semmiképp.  Teljesen el lehet veszni ma már a fals és valós információk tengerében. A virtuális világ amennyire barátunk,  valahol ellenségünk is.   Mindenki nagyon járjon utána és szerezzen első kézből információkat. Tehát kérdezzen meg valakit, de inkább többeket, akik már valóban átestek a beavatkozáson.  Van,  akik neve nagyon ritkán hangzik el, mégis mindenki tudja róluk hogy ők a legjobbak bizonyos területeken, és ezek az emberek tevékenysége sokszor állami kórházakban is megtalálható. De nem minden állami kórházba dolgozó kolléga jó szakember. Ezzel most megint feladtam a leckét tudom. A csoportok, fórumok jók,  de az ember járja körül a dolgokat alaposan. Az esztétika nem játék.  A rekonstrukció sem.  Személy szerint a beavatkozásokat, melyekkel foglalkozom, biztonsággal tudom elvégezni, és nem megyek bele olyan dolgokba, aminek eredményessége vagy kimenetele kérdéses lehet.