Dr. Varga Klára

Gyerekkoromtól determinált voltam abba az irányba, hogy valamilyen módon segítsek az embereknek. Nővér iskolába mentem, majd a munkában szerzett tapasztalataim alapján úgy láttam, hogy jobb, ha orvos vagyok, mint nővér. Az orvosi egyetem elvégzése után úgy gondoltam, hogy mindenképpen valamilyen manuáis szakmára mennék, és az a lehetőség volt, hogy fül-orr-gégész legyek, ebben volt akkor éppen állás. Csak azt tudtam, hogy nem elméleti síkon akarok mozogni, műtétes szakmát akartam. A nagy szakmák, mint például a trauma, már nagyon férfiasak voltak.

Igen, 95%ban már csak orrplasztikát csinálok. A szakvizsga után dolgoztam 10 évet a Honvéd Kórházban, és ott csináltam mindent, de én úgy gondolom, hogy nem lehet mindent egyformán jól csinálni. Az orrplasztikához más nem ért annyira, én meg ehhez elég jól értek.

Jól működjön, jól kapjon vele levegőt, a lehető legkevesebb legyen benne az asszimetria, és mindenkinek az arcához illeszkedjen. Én elsősorban rekonstruktív műtéteket csinálok. Az a tapasztalatom, hogy akinek úgymond “csúnya” az orra, azaz valami miatt nem felel meg a közízlésnek, vagy nem tetszik a páciensnek, ott általában elég komoly funkcionális problémák is vannak. Tehát azt tartjuk szépnek, ami egészséges, úgy, ahogy az összes többi részünkkel is így vagyunk. Az ember szemének mindig az a szép, ami leginkább tükrözi az egészséget. Manapság már a tervező programokkal jól meg tudom mutatni, mi hogy állna. Ritkán van olyan, hogy nem tudunk dűlőre jutni, de ha mégis ragaszkodik valaki egy irreális elváráshoz, akkor én azt mondom, hogy olyat nem csinálok. 

Minden műtét az. Mindig nagyon boldog vagyok, amikor a műtét a várakozásokat teljesíti. Van, hogy nagyon fárasztó egy műtét, de akkor is azt tartom folyamatosan szem előtt, hogy akin végzem, egész életében viselni fogja azt az orrot. Nagyon boldog vagyok, amikor a páciens elégedett.

Hogyne. Egyébként hozzám nagyon sokszor kell visszajönni kontrollra, nagyon gyakran ellenőrzöm egyrészt a folyamatot, hogy nincs e közben valami gubanc, gyulladás, hegesedés, ilyesmi, és még 1 évesen, 2 évesen is visszahívom őket. Van aki most már 10 éve jár vissza, és megmutatja. Az is nagyon fontos, hogy mondjuk 10 év múltán hogy néz ki a munkám. 

Van aki szégyelli, és van aki nem. Ember és családfüggő. Nyilván senki sem szeret úgy mutatkozni, hogy kék-zöld legyen a szeme környéke, mert úgy néz ki, mint akit megvertek, de hál’ Istennek a 10 nap környékére már majdnem mindenki szalonképes. Idegen azután már nem nagyon veszi észre, hogy meg lett operálva. 

Van aki igen, de valakinek pont az kell, hogy erős férfi megmondja neki a tutit. Szerintem mindenki megtalálja a saját sebészét, akitől jó érzése lesz. Mindenkinek a saját egyéniségén múlik, ki lesz számára a megfelelő. Kibe teszi a bizalmát.

Van aki igen, de valakinek pont az kell, hogy erős férfi megmondja neki a tutit. Szerintem mindenki megtalálja a saját sebészét, akitől jó érzése lesz. Mindenkinek a saját egyéniségén múlik, ki lesz számára a megfelelő. Kibe teszi a bizalmát. Úgy gondolom, hogy egy arcnak harmonikusnak kell lennie. Ha nem látom a műtét pozitív hozadékát, nem sajnálom az időt arra, hogy lebeszéljek valakit a műtétről. Ha valakit elvállalok, ő számíthat arra, hogy nagy gondot fordítok az utógondozására is.